Rólam

Saját fotó
Sepsiszentgyörgy
Nem egyszerű a feladat, hogy magamról írjak. Honnan is kezdjem, miről írjak? Saját érdekem , hogy tartsak egy korrekt, és mindenre kiterjedő önvizsgálatot, amely alapul szolgálhat az életem során elém kerülő problémák megoldásban is. Eddig is gyakran elmélkedtem azon, hogy vajon milyen ember vagyok, és miért vagyok ilyen. Mindenképp hasznos, hogy végre rendszerezzem a gondolataimat, és egészében tekinthessek magamra.Amit szeretek: vízcseppes párkányt,az érdekes fényképet,a könnycseppes levelet,a tengert,a mosolyt,az ölelést,a szelet,a naplementét,lábnyomot a homokban,a csillagokat,mézes-kókuszos illatot,a gyertyákat,füstölőket. Szeretek másokat megfigyelni,megismerni..sokszor és sokat nevetni,elnyerni emberek bizalmát,a gyerekek ragaszkodását,kivívni az őszinte kritikusok elismerését,elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.

2010. október 8., péntek

Találd ki..


Mindannyiunknak vannak személyes kedvteléseink, preferenciáink - bizonyos dolgokat szeretünk, másokat nem. Az életben mindig van két választási lehetőséged: az egyik, hogy úgy döntesz, élvezed az éppen aktuális eseményt, és tanulsz belőle - még ha nem is olyan dolog, amit szeretsz. A másik lehetőség, hogy végigküzdöd-küszködöd az élményt, közben folyamatosan hibáztatva érte mindent és mindenkit magad körül. Mi lenne, ha minden kedvezőtlen eseményt új megvilágításban szemlélnél? Mi volna, ha egyszerűen elfogadnád a tapasztalatot, mint átmeneti állapotot, és tanulnál belőle, amit csak lehet? Gondold csak el, milyen békéssé válna ezzel az élményed! Ha szereted a Poklot, azzal Mennyországgá változtatod. Az érzéseiddel döntesz - válassz hát körültekintően!Aznap este a reményről elmélkedtem. Talán butaság optimistának lenni. Talán a pesszimizmus olyan, mint a hidratáló krém. Nap mint nap használnunk kell, különben hogy állunk talpra, ha a valóság szétzúz mindent, amiben hittünk? És a szerelem, bárki bármit is mond, nem mindenható. A remény olyan drog, amiről le kell szoknunk, vagy ezt tart életben minket? Mi rossz van abban, ha bizakodunk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése