Lám ,még a kávéházi beszélgetés is szülhet az emberekben gondolatokat.Ülök egy forgalmas helyiségben,és egy rokonszenves,becsületes képű ember csak úgy kijelenti:"Egyetlen dolgot nem kell bizonyitani az életben,s ez a szépség.".Nyilván a nőkre gondolt elsősorban.S mert ő nem tartozott az ideálok közé,természetesen a szép fizimiskájú nőkre vagy nem éppen nőkre gondolt. Ezt az igazságot ,persze nem ő találta ki.De hogy leszűrte külön,fájdalmasan önmagának az bizonyos.Szomorú ebben a felismerésben csupán az ,hogy igaz.Miért van az,hogy a testi rútság,ha viselője szellemes értelmes,tiszta lelkiismeretű is,az emberek szemében undoritó,s egy könnyű üresfejű fruskát ha természetből vagy-nem bályos pofázmányt kapott,minden közösség szivesebben fogad be,s csupa fül blödségeire.Senki se próbálja az esztétikai érzékkel magyarázni ezt,mert ellentmondásba kerül önmgával.Nem kell belemerülni a magyarázkodásba,talán jobb lenne,ha többre értékelnénk a bizonyitott szépséget a külszini szépségtől.Minden értékes emberi dolog bizonyitásra szorul,de ha bizonyitast nyer akkor már nem a pillanaté,mint a felszini szem-szép,hanem csak a széppel együtt kimúló öröklete.Semmit sem szégyen bizonyitani,mert a világon minden bizonyitásra szorul.Régen rossz az,ha valamit anélkül is elhiszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése