Egy bakancs emlékszik.
Üres szobában,
porszemek közé szorítva
még érzi egy lény puha
talpának ízét;
egy kíváncsi kutya mancsainak tapogatását;
egy kisgyerek lélegzését,
amint apró fogaival, kopott testét
harapdálni kezdi.
Még nem felejtette el,
hogy egyszer kölcsönkérték
de nem húzta föl senki,
mintha féltek volna tőle.
Nagyon szomorú volt akkor,
de sírni nem tudott.
Most sem tud.
Halkan és mély alázattal,
itt kell meghalnia
az üres szobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése