Rólam

Saját fotó
Sepsiszentgyörgy
Nem egyszerű a feladat, hogy magamról írjak. Honnan is kezdjem, miről írjak? Saját érdekem , hogy tartsak egy korrekt, és mindenre kiterjedő önvizsgálatot, amely alapul szolgálhat az életem során elém kerülő problémák megoldásban is. Eddig is gyakran elmélkedtem azon, hogy vajon milyen ember vagyok, és miért vagyok ilyen. Mindenképp hasznos, hogy végre rendszerezzem a gondolataimat, és egészében tekinthessek magamra.Amit szeretek: vízcseppes párkányt,az érdekes fényképet,a könnycseppes levelet,a tengert,a mosolyt,az ölelést,a szelet,a naplementét,lábnyomot a homokban,a csillagokat,mézes-kókuszos illatot,a gyertyákat,füstölőket. Szeretek másokat megfigyelni,megismerni..sokszor és sokat nevetni,elnyerni emberek bizalmát,a gyerekek ragaszkodását,kivívni az őszinte kritikusok elismerését,elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.

2010. október 8., péntek


Kifogytam magamból.

Addig pózoltam, szép legyek, okos és jó,

Annyi fenntartással szerettetek;

Begubózva menekültem Tőletek.


Bábállapotom lassan lejár,

Szabadfoglalkozású lepkemadár.

Tojom a szerelmet magasból,

Hadd örüljön a társaság.


Mert kit érdekelne a bánat,

A lelki üresjárat,

A semmin trónoló erő,

A mindenségtől féltő szó,

A csillagok utolsó villanása,

A Hold utolsó ásítása.

Lehet, hogy ez mind nekem szól?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése